A kortárs irodalom mintha hangsúlyosabban lenne jelen a város életében. Elsősorban az idén ősszel bemutatkozó PécsLit fesztiválra gondolok, de a most alapított Bertók László Költészeti Díjat is meg kell említeni. Nyilván nem véletlen, hogy mindkettőhöz köze van a Jelenkornak, ezért Ágoston Zoltánt, a folyóirat főszerkesztőjét kérdeztem.

Minek köszönhető, hogy újra éledezőben van a pécsi irodalmi élet?

Köze lehet ahhoz, hogy az utóbbi időszakban jobban meg van becsülve a Jelenkor. Az idei város napján Pro Communitate-díjat kapott a folyóirat, míg például 2018-ban, amikor alapításának 60. évfordulóját ünnepeltük, semmilyen városi elismerés nem talált meg minket. Szeptemberben első ízben rendeztük meg nagy sikerrel Pécs irodalmi fesztiválját, a PécsLIT-et. Közben azt is látjuk, hogy az online tevékenységünk iránt is fokozódik az érdeklődés. És ehhez nincs szükség bulvárra meg botrányokra, egész egyszerűen tartjuk magunkat az értékrendünkhöz. Ahhoz, amit mi fontosnak tartunk.

A Jelenkor Online-on azzal próbálkozunk, milyen az, ha Pécs mint kulturális decentrum felől közelítjük meg a világot – és ez nem provincialitást jelent. Arról szól, az a tétje, hogy mit tudunk mi hozzátenni az egyetemes magyar kultúrához. Mi szövegekkel, írásokkal dolgozunk. Ezekkel pedig nem rövidtávon gondolkodunk, mert a Jelenkor szövegeinek jó része túlélte a korábbi párttitkárokat, és a mostaniakat is túl fogja élni. Sem olvasókat, sem írókat nem lehet parancsszóra előrántani a fiókból.

Ami pedig a Bertók László Költészeti Díjat illeti, rögtön a tavaly szeptemberi halála után tudtam, hogy komoly díjat kell létrehozni az emlékére. Ennek a szakmai hátterét a Jelenkor adja, az anyagi hátteret pedig Bertók Attila, a költő fia örökösként biztosítja. Sokat gondolkodtunk a kritériumokon, ám igazából nincs sok megkötés. Összefoglalva annyi, hogy Bertókhoz mérhetően független szellemű, már jelentős életművel rendelkező, eredeti hangú költőknek szánjuk. Később egy kuratórium fog választani, de az első évben alapítói döntéssel ítéljük oda a díjat. Ha a vírushelyzet engedi, és ebben reménykedünk, akkor december 6-án a Kodály Központban egy egész estés program keretében adjuk át.

A szöveg először ebben a hírlevélben jelent meg: