Két éve még a megszűnés közelében volt, most pedig egy bezárással egybekötött átépítés után hatalmasat bővült a Király utcai vendéglátóhely. Az udvar még eléggé lomis ugyan, sajnos eltűnt a hangulatos üvegház is, de a hely hasznos alapterülete nőtt, elrendezése változott, és a konyha is megújult. Minden tekintetben.‌‌

Korábban kedveltem a déli menüket itt, amit most hiányolok is, ugyanis egyelőre csak táblás ajánlattal indítottak újra. A fogások frissen készülnek, így várakozási időre (15-20 perc) mindenképpen számítani kell, de mivel különösebb promóció nincs, így zsúfoltságtól sem kell tartani délidőben.‌‌

Többször is voltam tesztelni, már csak azért is, mert az első új benyomások jók voltak. A padlizsánkrémmel kínált saját készítésű falafelben ugyan az én ízlésemnek kicsit sok (0,01 mg-nál több) volt a koriander, de még az is lehet, hogy elpártolok a petrezselymes vonaltól.

Az adag mennyisége több, mint előétel, sőt, ha lenne mellé egy kisebb lepény, akkor könnyű ebédnek simán el tudnám fogadni. Másodiknak a francia lecsót (ratatouille) is bevállaltam, ami itt tartalmas paradicsomszószos alapra karikázott, sült zöldségeket jelent – elég korrekt kenyérrel. Ez a kétfogásos kombó igazából soknak is bizonyult.‌‌

Következő alkalommal már a harcsapaprikásnak szavaztam bizalmat. A hal biztos, hogy kevesebb fehérjével járult hozzá az étkezésemhez, mint a lasagne-szerűen elkészített túróstészta. Szóval, a hal kicsit kevés a túró cserébe sok. Nem is klasszikus a recept, amivel megintcsak semmi baj nincs, csak az arányok csúsztak el egy picit. Az egyetlen igazi baj a harcsával volt: kicsit túlkészült.

Összességében kicsit azt éreztem, hogy a konyha nem talált még önmagára, de vannak bizalomkeltő jelek, amik miatt mindenképpen be-benézek majd. És közben reménykedem, hogy az ár-értékben is versenyképes menü (pláne vega menü) megint elérhető lesz, mert hétköznapi egyfogásos ebédekre egyelőre nem szeretnék több, mint 2000 Ft-tal kalkulálni.

Szabadkikötő | Király u. 64.

A cikk először ebben a hírlevélben jelent meg: