„Egy nőstény macskának nagyobb szabadsága van Kabulban, mint egy nőnek” – Az afgán nők jogainak korlátozása

Sokan talán úgy vélik, a 21. században már nincs szükség a feminizmusra. A nők szavazati joggal rendelkeznek, részt vehetnek a felsőoktatásban, diplomát szerezhetnek, majd karriert építhetnek. Elmúlt az elrendezett házasságok kora, többé már nem a gyermekvállalás és férjük kiszolgálása az életük elsődleges célja. Szabadok. Európában és a nyugati társadalmak jelentős részében legalábbis azok. De  vajon világszerte élvezik ugyanezeket a jogokat a nők? Ha igen, mégis mire vonatkozik Meryl Streep címben idézett beszédének hasonlata? Szántó Dóra írása.

Az állati és női jogok

Meryl Streep, háromszoros Oscar-díjas amerikai színésznő 2024. szeptember 24-én az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Közgyűlésén az afgán nők helyzetére hívta fel a figyelmet. „Egy nőstény macskának nagyobb szabadsága van Kabulban, mint egy nőnek. Egy macska kiülhet a tornácára, hogy érezhesse a napsugarakat az arcán. Elkergethet egy mókust a parkba. Egy mókusnak több joga van egy lánynál Afganisztánban, ugyanis a nőket kitiltották a parkokból.” A színésznő beszéde idén ősszel kétéves lesz, de drámai sorai nem vesztettek az aktualitásukból. 

Előzmények

Az Amerikai Egyesült Államok hadserege 2021. augusztus 30-án kivonult Afganisztánból, amely az akkorra már két évtizede tartó katonai misszió végét jelentette, amelyet a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után indítottak a tálib rendszer ellen. A misszió célja a terrorizmus elleni fellépés, a tálib rezsim eltávolítása, valamint egy demokratikus és alkotmányos elvek mentén működő afgán állam kiépítésének támogatása volt. A tálibok még a kivonulást megelőzően elfoglalták az ország nagy részét. Mire  az utolsó amerikai katonák augusztus 30-án távoztak, Afganisztán már ténylegesen tálib uralom alatt állt.  

A tálib kormány működése 

A tálib kormányzat, hivatalos nevén az Afganisztáni Iszlám Emírség vallási alapokon működik. Az ország jogrendjének alapját a saría adja, vagyis az iszlám vallás tanításaiból és hagyományaiból levezetett szabályrendszer, amely a tálibok értelmezésében az élet szinte minden területére kiterjed (az öltözködéstől és az oktatástól kezdve a politikán át a büntetőjogig). Az ország élén Hibatulla Ahundzáda áll, aki a legfőbb vallási és politikai vezetőként gyakorolja a hatalmat.

Bár Afganisztán fővárosa Kabul, Ahundzáda nem onnan irányítja az országot. Székhelye Kandahárban található, amely a tálib mozgalom bölcsőjének és történelmi központjának számít. A korábban medreszékben, vagyis vallási iskolákban oktató Ahundzáda nem katonai parancsnokként vált ismertté, hanem vallási tudósként. Gyakran Saihul Hadisz („Shaykh al-Hadith”) néven emlegetik, ami olyan vallási címet jelent, amely Mohamed próféta mondásainak és cselekedeteinek kiemelkedő ismerőjére utal. A megnevezés jól tükrözi szerepét: hatalmának alapját elsősorban vallási tekintélye és jogi tudása, nem pedig katonai múltja adja. 

Élet afgán nőként az USA kivonulása után 

A hatalomátvételt követően a tálib kormány egyre szigorúbb korlátozásokat vezetett be az afgán nők jogait illetően. A már említett Meryl Streep erre a problémára próbálta felhívni az emberek figyelmét az ENSZ közgyűléshez kapcsolódó rendezvényén. 

A legfelsőbb vezető 2022 májusában elrendelte a nők számára a teljes testet és arcot is fedő burka nyilvános helyeken történő viselését. A rendelet egyfajta vallási-morális érvelés révén éri el, hogy a nők ne legyenek „kihívóak” és a megjelenésük „visszafogott” legyen azokban a szituációkban, amikor nem közvetlen családtagnak számító férfiakkal találkoznak. A rendelkezések megszegése súlyos következményekkel járhat, például a női tisztviselők állásába is kerülhet. Emellett Afganisztán jelenleg az egyetlen ország, ahol a lányok és nők nem vehetnek részt közép- és felsőfokú oktatásban. Az afgán lányok számára tanulmányaik a hatodik osztály elvégzésével véget érnek.

2024 augusztusában a tálib hatóságok új rendeleteket vezettek be, amelyek tovább szigorítják a nők nyilvános jelenlétét. A szabályok szerint hangjuk nem hallatszhat nyilvánosan, így többek között tilos számukra a nyilvános éneklés és felolvasás. „Ha nem beszélhetünk, miért éljünk egyáltalán? Olyanok vagyunk, mint a mozgó holttestek” – nyilatkozta a BBC Afganisztánban tett látogatásakor egy afgán lány.

Egy idén bevezetett törvény szerint a táliboknál a férj addig ütheti feleségét, ameddig a bántalmazás nem eredményez csonttörést, nyílt sebet vagy látható sérülést. A jogszabály gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a nők panaszt tegyenek, ezzel szinte legalizálva a családon belüli erőszakot. A törvény sem a fizikai, sem a szexuális erőszakot nem tiltja. Súlyos sérülés esetén is legfeljebb 15 nap szabadságvesztésben részesülhet az elkövető. A törvény kiköti azt is, hogy a nők el sem menekülhetnek, ugyanis a férjük engedélyére lenne szükség ahhoz, hogy a szüleikhez költözhessenek. Amennyiben ez engedély nélkül történik meg, a nő három hónap börtönbüntetésben részesülhet a családtagjaival együtt. 

Nemzetközi reakciók

Az emberi jogi helyzet, különösen a nők jogainak korlátozása miatt a nemzetközi közösség jelentős része, köztük az Egyesült Államok és az Európai Unió tagállamainak többsége, nem ismeri el hivatalosan a tálib vezetést Afganisztán legitim kormányaként. Ugyanakkor bizonyos területeken, például humanitárius ügyekben korlátozott egyeztetések továbbra is fennállnak.

Az Afganisztánban uralkodó jelenlegi helyzet rávilágít arra, hogy a női egyenjogúság kérdése továbbra sem tekinthető lezártnak, így a feminizmusra továbbra is nagy szükség van. Egyetlen nőnek sem kellene olyan életet élni, amelyben megtagadnak tőlük olyan alapvető emberi jogokat, mint az egészségügyi ellátáshoz vagy az oktatáshoz való hozzáférés. A helyzet bemutatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a nemzetközi közvélemény tisztában legyen azzal, milyen körülmények között élnek az afgán nők a mindennapokban. Ha a közvetlen segítség lehetősége korlátozott is, a probléma láthatóvá tétele és napirenden tartása fontos szerepet játszik a figyelem fenntartásában. Az afgán nők helyzete emlékeztet minket arra, hogy az életben elérhető lehetőségek jelentős részben a születési helytől és a társadalmi környezettől függnek. 

Szerző: Szántó Dóra