„Ha nincs véleményszabadság, nincs demokrácia” – interjú Hlatky-Schlichter Huberttel

Miért fontos megszólalni akkor is, amikor egyszerűbb lenne hallgatni? Van-e felelőssége egy vállalkozónak a társadalmi kérdésekben, vagy kizárólag az üzletre kell koncentrálnia? Ezekről beszélgettünk Hlatky-Schlichter Huberttel, aki többek között a KIOSK Budapest alapítója. Az interjú során nemcsak a szólás- és véleményszabadságról mesélt, hanem arról is, hogyan vált számára a társadalmi felelősségvállalás a vállalkozásai természetes részévé, és miért érzi úgy, hogy a hallgatásnak is következményei vannak. Tóth Veronika cikke.

A legtöbben a KIOSK Budapest alapítójaként ismerik Hlatky-Schlichter Hubertet, de a neve mára jóval többet jelent egy sikeres vendéglátóipari vállalkozónál. A Michelin-csillagos Babel, a PAPI Restaurant & Farm, a KIOSK Budapest és a B.A.R. by KIOSK vendéglátóhelyek megálmodójaként meghatározó szereplője a hazai gasztronómiának, ugyanakkor az elmúlt években rendszeresen megszólalt olyan társadalmi kérdésekben is, amelyek túlmutatnak a vendéglátáson.

Saját történetéről sem beszél tabuként. Az elfogadásról, az önazonosságról és a láthatóság fontosságáról nyíltan kommunikál, mert úgy gondolja, hogy egy ismert embernek a jelenléte mások számára is kapaszkodót jelenthet. A társadalmi szerepvállalás azonban nem a közéleti megszólalásokkal kezdődött.

Éveken keresztül aktívan közreműködött hajléktalanokat segítő étkeztetési programokban és afrikai jótékonysági kezdeményezésekben. Éttermei rendszeresen támogatták a gyermekotthonokat, az egészségügyi dolgozókat, valamint az ukrán menekülteket is. Bár a Covid-járvány óta kevesebb ideje jut ezekre a tevékenységekre, tervei között szerepel, hogy a jövőben ismét nagyobb szerepet vállal a jótékonysági munkában. Hubert szerint ezek a kezdeményezések soha nem marketingeszközök voltak, hanem természetes következményei annak, ahogyan a világról gondolkodik.

„Nekem nagyon fontosak az éttermeim, olyanok, mintha a gyerekeim lennének. Mindegyik egy külön entitás”

– mondta mosolyogva. Hozzátette, hogy minden étterméhez más társadalmi ügy kapcsolódott: a Babelhez az Amnesty International, a KIOSK-hoz a hajléktalanellátás, a PAPI-hoz pedig a helyi közösségek támogatása.

A szólás- és véleményszabadság fontossága

Amikor arról kérdeztem, mit jelent számára a szólás- és véleményszabadság, néhány mondatban fogalmazta meg azt, amit a beszélgetés során többször is visszatérő alapelvként említett.

„Szerintem ez egy lételem. Ez az első szó, ami eszembe jut. Lételem és alapjog. Tehát hogyha ez nincsen, akkor nincs demokráciánk.”

Hubert számára a véleménynyilvánítás nem politikai szerepvállalást jelent, hanem társadalmi felelősséget. Úgy véli, a hallgatásnak is következményei vannak, különösen akkor, amikor embereket, közösségeket ér igazságtalanság, ahogy az elmúlt években hazánkban is tapasztaltuk.

„Szerintem nagyon sokszor sok mindenkinek fel kellett volna szólalnia. Némán, csendben végig nézni, ahogy kivégeznek minket, mint társadalmat vagy egyént vagy csoportot, az szerintem balgaság.”

Hitelesség és társadalmi párbeszéd

Hubert ugyanakkor nem gondolja, hogy minden vállalkozásnak kötelessége lenne közéleti kérdésekben állást foglalni. Sokkal fontosabbnak tartja a hitelességet és az önazonosságot: egy márka csak akkor tud valódi kapcsolatot kialakítani a közönségével, ha azok az értékek jelennek meg benne, amelyeket valóban képvisel.

„Szerintem ma egy márka, ha nem önazonos és nem hiteles, akkor nem beszélhetünk márkáról.”

Szerinte a közösségi média sokszor éppen az ellenkezőjét váltja ki annak, mint kellene, mégis hisz benne, hogy megfelelő hozzáállással valódi társadalmi párbeszéd alakulhat ki.

„Nem elég egyszer beszélni valamiről.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte mi kell egy valóban nyitott párbeszédhez, gondolkodás nélkül sorolta azokat az értékeket, amelyeket maga is fontosnak tart.

„Kell valamifajta nyitottság, alázat, intelligencia. És szerintem egy fejlődési igény. Meg szeretet.”

Egészséges hírdiéta Pécsről? Kóstold meg a hírlevelet:

Amikor a személyes történet közüggyé válik

A nyilvános megszólalás következményeit személyesen is megtapasztalta. Az egyik legjelentőségteljesebb pillanat az volt, amikor férjével együtt az Elle magazin címlapján szerepelt. A fotó megjelenése után komoly támadások érték őket, ugyanakkor a történet váratlanul nemzetközi figyelmet is kapott.

Mint elmondta, a szereplés mögött nem a nyilvánosság keresése állt. Sőt, eredetileg egyikük sem vágyott reflektorfényre. Végül azért vállalták a címlapot, mert úgy érezték, felelősséggel tartoznak azokért, akik saját környezetükben nem találkoznak hasonló példával.

„Az volt a cél, hogy aki otthon élő meleg, annak legyen egy mankó. Meg egy másik út mutatása, hogy így is lehet.”

Felidézte, hogy a címlap megjelenése után negatív támadások is érték őket, mégsem ezt tartja a történet legfontosabb részének.

„Kötelességünk másnak reményt mutatni, meg lehetőséget.” 

Úgy véli, hogy a szereplés már akkor megérte, ha csak egy embernek segítséget jelentett.

Félelem helyett önazonosság

Az interjú végén azt kérdeztem tőle, mit üzenne azoknak a vállalkozóknak, akik ugyan rendelkeznek véleménnyel, de nem merik nyilvánosan felvállalni.

Hubert szerint az első lépés mindig az, hogy az ember tisztázza saját értékeit.

„Nézzenek tükörbe, fogalmazzák meg, hogy ők kik… A kommunikáció teremtő erővel bír.”

A beszélgetés végére egyértelművé vált, hogy számára a szólás- és véleményszabadság nem politikai szlogen, hanem mindennapi gyakorlat. Olyan érték, amelynek alapja az önazonosság, a felelősségvállalás és a másik ember iránti tisztelet.

Talán ezért maradt meg bennem leginkább az a mondata is, amely egyszerre szólt vállalkozóknak, közéleti szereplőknek és mindannyiunknak:

„Ne féljen soha senki. A félelem az sose vezetett jóra.”

Szerző: Tóth Veronika
Nyitókép: Cimon Nicolas (via Hlatky-Schlichter Hubert)