A gyerekek a viselkedésükkel is üzennek, ha bajban vannak – két éve segíti a szerhasználattal küzdő fiatalokat a pécsi K-aRC

Szakmai kerekasztal-beszélgetéssel, kiállításmegnyitóval és könyvbemutatóval ünnepelte második évfordulóját a K-aRC, vagyis a Kamasz Addiktológiai Regionális Centrum december 10-én. Az esemény kiemelkedő pontja volt Hoffmann Kata Megsebzett gyermekkor című könyvbemutatója, ahol megtudhattuk, hogy milyen hosszú távú következményei lehetnek az ártalmas gyermekkori tapasztalatoknak, és mit tehetünk azért, hogy egészségesebb generációk nőhessenek fel a társadalomban. Kapás Réka beszámolója. 

„Fellélegeztünk, amikor ti létrejöttetek, mert a többi intézménnyel együtt mi is azt éreztük, hogy nagyon nagy igény volt rátok ezen a területen” – mondta Balogh Réka, a Baranya Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat munkatársa a szakmai kerekasztal-beszélgetésen. Balogh Réka szerint a K-aRC egy olyan új intézményrendszer, amihez nem tapadnak stigmák, sem előítéletek.

Emellett rendszeresen visszajutnak hozzájuk olyan információk, hogy a fiatalok szeretnek ide járni, mivel valódi segítséget kapnak, így motiváltan vesznek részt az itt zajló folyamatokban. „Amikor bemegyünk mondjuk egy klasszikus egészségügyi intézménybe, akkor csempés falak, köpeny és hierarchia fogad minket, így ott sokkal nehezebben maradnak meg a fiatalok, mint egy olyan környezetben, mint itt, amit jobban magukénak éreznek” – tette hozzá.

Az INDIT Közalapítványhoz tartozó K-aRC azoknak a húsz év alatti fiataloknak nyújt segítséget, akik drogfogyasztással, alkoholproblémával, gyógyszerhasználattal, videójáték-függőséggel vagy túlzott internethasználattal küzdenek. Az intézményben pszichiáter, pszichológus, addiktológiai konzultáns, szociális munkás, családterapeuta, valamint művészetterapeuta nyújt komplex segítséget a fiataloknak. Az intézmény kétéves megalakulásának alkalmából december 10-én tartott szakmai találkozó sokakat megszólított, így nagyjából hetven fővel teltház volt a K-aRC uránvárosi épületében. Jó volt látni, hogy a témában dolgozó szakemberek mellett sok fiatal is eljött, főleg Papp Szidónia kiállításmegnyitójára.

A kiállított képek mellett kerekasztal-beszélgetéssel, szavalással és könyvbemutatóval is körbejártuk az esemény központi témáját: a serdülők addiktológiai kezelésének aktuális kérdéseit. A különböző egészségügyi és szociális intézményekben dolgozó szakemberek meséltek a szerhasználat megítéléséről a társadalomban, a szülői motiváció szerepéről a fiatalok kezelésében, az intézmények közötti kommunikáció nehézségéről, valamint a szakmai függetlenség kérdéséről is. Azonban az esemény legmeghatározóbb előadása Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus Megsebzett gyermekkor című, megrázó és egyben felemelő könyvbemutatója volt.

A gazdasági és az egészségügyi mutatókra is kihat a gyermekbántalmazás

„A gyermekbántalmazás egy életre megpecsételi a gyerekek a sorsát. Egy ilyen gyerek nem a szülőjét nem fogja szeretni, hanem saját magát” – mondta Hoffmann Kata, klinikai szakpszichológus. „Önmagában az a döntés, hogy majd én máshogyan fogom csinálni, mint a szüleim, az nem elég. Ehhez kellenek: készségek, edukáció, megfelelő minta, megfelelő támogatás és kísérés is.

Ha nem avatkozunk be, akkor ezek szinte egy az egyben továbbadódnak, így jönnek létre az újabb és újabb diszfunkcionálisan működő generációk.”

Hoffmann Kata könyvbemutatója rendhagyó élmény volt: az eseményen a szerző az ártalmas gyermekkori élményekről és azok következményeiről mesélt, az egyes részeket pedig Bacskó Tünde színművész felolvasása követte, aki vallomásokat, önbeszámolókat adott elő a kötetből. 

Az ártalmas gyermekkori élmények jelentősen kihatnak egy ország gazdasági teljesítményére és egészségi állapotára is: 

• Bármely ACE esetében nő az alvászavar és a kockázati magatartásformák (dohányzás, alkohol, pszichoaktív szerhasználat) valószínűsége. 
• A pontszámok növekedése egyenesen arányos a mentális vagy fizikai betegség kialakulásának veszélyével. 
• Öt vagy annál több ACE pontszám esetén tizenhétszer nagyobb az esély arra, hogy az egyénnek élete során bármikor hangulatstabilizáló szereket írjanak fel orvosi vényre. 
• Hat vagy annál több ACE pontszám esetén húsz évvel csökken a várható élettartam.
• Hétnél több pontszámnál pedig harmincszor nagyobb az esély arra, hogy élete során az illető öngyilkosságot kíséreljen meg azokhoz képest, akiknek nincsenek ilyen élményei.

Az ártalmas gyermekkori tapasztalatok bonyolult hatásmechanizmuson keresztül működnek. Következményeik lehetnek a fokozottan egészségkárosító magatartásformák vagy a kevésbé egészségtudatos működésmód is. Ezekre épülnek a betegségek, amelyeknek csúcsa a korai elhalálozás. Azonban az összefüggések csak akkor egyértelműek, ha valaki nem kap segítséget. 

A gyerekek a viselkedésükkel is üzennek, ha bajban vannak

„Ha kamaszokkal vagy fiatalokkal dolgozunk, akkor érdemes végiggondolni, hogy ki dohányzik, ki problémás szerhasználó, gondoljunk rá, hogy ők otthon jelenleg bizonyos ártalmas gyermekkori élményeket szenvednek el, de valószínűleg nem fognak róla beszélni” – mondta Hoffmann Kata. 

A legsúlyosabb következménye a kötődési traumatizációnak van, amely családon belüli bántalmazást jelent. Ebben az esetben pont az a személy a bántalmazó, akinek a bizalom és a biztonság forrásának kellene lennie. Azok a gyerekek, akik ilyen családokban nőnek fel, általában nem szoktak ezekről a nehéz élményeikről beszélni, mivel ezekben a közösségekben a titok nagyon erősen megjelenik.

Azonban, ha a gyerekek magukra maradnak a saját nehéz élményeikkel, az növeli a patológia kialakulásának valószínűségét is, mivel a gyerekek életkori sajátosságukból kifolyólag magukat okolják a velük történtekért. Ezt a hiedelmet pedig felnőttkorba is viszik tovább magukkal, sőt, van, aki élethosszig kitart amellett, hogy szülei helyett ő volt a hibás a gyermekkorában történtekért. Ez azért van, mert egy gyereknek a kötődési kapcsolat fenntartása érdekében könnyebb azt gondolnia, hogy vele van a baj, hogy ő szolgált rá a szülei viselkedésére. 

A gyerekek szoktak üzenni, ha bajban vannak, ha nem is szavakkal, hanem a viselkedésükkel. Ezek tünetei lehetnek: az érzelemszabályozási és beilleszkedési nehézség és a koncentrációs problémák is. Ezekkel a probléma-viselkedésekkel a gyerekek sokszor ellátásba kerülnek, ahol kapnak egy diagnózist, azonban gyakran itt megáll a folyamat, a szakemberek pedig nem járnak jobban utána annak, hogy a tünetek hátterében traumatizáció állhat-e. Ilyen esetben a gyereket megerősítik abban a hiedelmében, hogy vele van baj, miközben Hoffmann Kata szerint valójában teljesen normális reakciót ad, egy nem normális bánásmódra. 

Az ártalmas gyermekkori élmények (ACE) mellett vannak pozitív gyermekkori tapasztalatok is (PACE), amelyek nagymértékben képesek ellensúlyozni a negatív életeseményeket. „Ha valakinek volt egy olyan tanára, aki hitt benne, felére csökkent az öngyilkosság valószínűsége, valamint a depresszió és a szorongás pontszáma is. Nagyszerű hír, hogy nem kell szakembernek lennünk ahhoz, hogy gyerekeknek tudjunk ilyen élményeket nyújtani. Ami nagyon fontos: hogy tartósan tudjunk jelen lenni a gyerekek életében. Akik egészségesek lettek felnőtt korukra, azoknak a környezetében jelen volt legalább egy stabil, megbízható, érzelmileg érett, elérhető felnőtt, akinek nem kell sem családtagnak, sem szakembernek lennie. Mindenki tud tenni a gyerekekért, hogy egészségesebb generációk nőjenek fel” – mondta a szerző. 

A könyvbemutató után Hoffmann Kata és dr. Szemelyácz János, az INDIT Közalapítvány vezetője mesélt a Láthatatlanul kampányukról, amelyben olyan művészeti alkotásokkal próbálják ösztönözni a társadalmi párbeszédet a családon belüli erőszakról, mint a Kiscsillag új videoklipje vagy a Tandem Színház Visszhang című előadása.