Ez nem rövidtávfutás – Pécsi aktivisták meséltek az oktatási mozgalomról

Az oktatási mozgalom segít megtanulnunk a demokráciát címmel rendezett filmvetítéssel egybekötött kerekasztal-beszélgetést a Társaság a Szabadságjogokért február 28-án, az Apolló Moziban. Az esemény középpontjában a 2022 őszén kicsúcsosodó hazai oktatási mozgalom állt. A kerekasztal beszélgetői között volt Balázs M. Eszter, a TASZ munkatársa, Bosák Levente, a Három Lépcső Tanulóklub alapítója, valamint Pankotai Lili aktivista.

Polgári engedetlenség, státusztörvény, élőlánc, tömegdemonstrációk. Az utóbbi másfél év magyarországi oktatási mozgalmának kulcsfogalmai. A TASZ eseményének felvezetéseként levetített Ne maradjunk csendben, ne higgyék azt, hogy mindent elfogadtunk című rövidfilm az elmúlt időszak oktatási demonstrációinak kulcsszereplőit, az ő megéléseiket, valamint a megmozdulások fő történéseit mutatta be.

„Rengeteg támadást kapunk azért, mert mi ki merünk állni és felszólalunk azért, hogy egy demokratikus jogállamban éljünk” – hangzik el a filmben a mozgalom egyik szervezőjének mondata. „Ez a folyamat jár egyfajta elmagányosodással és azok, akik nincsenek ebben a menetben benne, hiába támogatóak, nem tudják, hogy ez mivel jár mind érzelmileg, mind leterheltségben, mind feladatokban és nekem nagyon sokat segített, hogy nem vagyok egyedül.”

A filmvetítés utáni kerekasztal indító témája volt, hogy milyen áldozatokkal jár valójában az, ha valaki rálép erre az útra. A beszélgetés alatt sokfajta veszteség merült fel, mind kapcsolati, mind egzisztenciális szinten. A résztvevők elmondásai alapján, habár sok ajtó bezárult, de nagyon sok ki is nyílt, és összességében az a konklúzió született, hogy megérte harcolni.

„Ez a rendszer mi magunk vagyunk és addig, ameddig ezt a nulladik pontot nem látjuk be, addig itt semmilyen változás nem lesz” – mondta Pankotai Lili. „Nem lehet elválasztani az oktatás ügyét a közös ügyünktől, ami ez az ország.”

„Szerintem ebben az a nagyon nehéz, hogy valójában az iskolában azt a legtöbb ember nem tanulja meg, hogy hogyan kellene szervezkedni és együttműködni. Az, hogy együtt dolgozunk egymással, meg az, hogy hogyan kell szervezeteknek együttműködni, mozgalmat építeni, mind olyan dolgok, amiket meg kell tanulnunk.” – hangzott el a beszélgetésen Balázs M. Esztertől. „Nagyon sokféle módja van annak, hogy hogyan tud valaki tenni, hogyan tud valaki szervezkedni és ennek vannak radikális és kevésbé radikális útjai, de ezek ugyanolyan fontosak tudnak lenni.”

A kerekasztalon felmerült, hogy hogyan formálódik jelenleg a mozgalom és milyen folyamatok jellemzik az együttműködést. E szerint szakmai munka és bázisépítés zajlik a háttérben. A beszélgetésen elhangzott, hogy mindkettő aprólékos, lassú munka, de hosszú távú befektetést jelent.

„Bármikor és bármilyen formában is történik majd meg a váltás, jó lenne tudni, hogy mit akarunk utána”

– mondta Bosák Levente. „Csak azért, mert szabadságot adunk a tanároknak, nem lesz jobb. Azért nem, mert a pedagógus társadalom jelentős része nem ebben szocializálódott. Önmagában a rendszer nem a szabadságtól fog működni, de nyilván egy alapvetés, hogy kellene, hogy legyen.”

A beszélgetésen felmerült még többek között a véleménynyilvánítás és az egyéni döntéshozás szabadságának kérdése, a mozgalomi szerveződések dinamikája, valamint a magyar oktatási rendszer jelenlegi működése. Elhangzott, hogy közösségek együttműködésével hatékonyabb nyomást gyakorolni, ugyanis egy embert könnyebb eltántorítani, mintha csoportok fognának össze egy közös ügyért. Ehhez azonban közösségeket kell létrehozni, stratégikusan építkezni, amihez hosszabb idő kell. A beszélgetés fontos mondata volt, hogy nincs bevett, biztos megoldás a kérdésben, viszont egy jól működő rendszer kialakításához elengedhetetlen lenne a folyamatos részvétel, valamint a szakpolitikával foglalkozó szervezetek és az adott szférában dolgozó szakemberek együttműködése. 

Szerző: Kapás Réka