Búcsú a régi pécsi vásárcsarnoktól – Fotók, kolbász, történelem
4 min read

Búcsú a régi pécsi vásárcsarnoktól – Fotók, kolbász, történelem

Búcsú a régi pécsi vásárcsarnoktól – Fotók, kolbász, történelem
Fotók: Gűth Ervin

Utolsó szombatjához érkezik a régi pécsi vásárcsarnok. Július 8-ától már a szomszédos, új pécsi vásárcsarnok várja majd a piacozókat. Ezért búcsúzóul nem csak bevásárolni érdemes egy utolsót itt, hanem kajálni is. Jövő héten már nem biztos, hogy megtehetjük, mert van, aki most szombaton ad itt ki hurkát, kolbászt utoljára. Aztán már költözni kezd, mert nekik nem egy-két nap az átállás...

A zöldségesek, asztalok bérlői viszonylag gyorsabban települnek át, ezért közülük még sokan a második legerősebb piaci napon, azaz szerdán is itt fognak árulni. Csütörtökön már zárva marad a régi, viszont ezután már nyit is az új csarnok.


A régi egyébként szombati napon, 1979. december 22-én nyitott meg. Igaz, ekkor még csak az őstermelők vehették birtokba a 240 asztalt, a többi árus csak a következő év tavaszán költözhetett be – derül ki a Dunántúli Napló másnapi kiadásából. Viszont az első naptól működött a mérlegkölcsönző és a gombavizsgáló, de a cikk szerzője azt is megjegyzi, hogy a gombaszakértőnek nem akadt sok dolga. Karácsony előtt néhány nappal...

„A magán pavilonbérlők — egy trafikos, három pecsenyesütő, és két lángossütő — már január végén, február elején nyithatják boltjaikat, majd fokozatosan költözhetnek az üzemeltetők a földszinti üzletekbe” – ezt pedig még néhány nappal a nyitás előtt írta az újság. Az építő, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat a teljes átadását legkésőbb 1980. április 4-ére ígérte.

Négy boltot tervezett nyitni a Zöldért (füstöltáru- és vetőmag üzletet, valamint a baromfifeldolgozónak, a Mohácsi Halászati Szövetkezetnek egy-egy boltját), két bolt jutott a Budapesti Halértékesítő Vállalatnak, egy helyiség a Bólyi ÁFÉSZ-nak, a reménypusztai tsz-nek és a Pécsi Állami Gazdaságnak. Az emeletre a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat tervezett bisztrót és „ezeradagos másodosztályú éttermet, amely megközelíthető az utca felől is, ezért zenés szórakozóhellyé alakítják".

Az üzletek birtokba vétele valójában folyamatos volt, ezekről 1980 tavaszáig havonta többször adott hírt a Dunántúli Napló – szigorúan a termelési riportok hangnemében.

A bisztró és étterem avatása végül 1980. márciusában volt. A megyei újság április 1-jei száma azt írta, hogy:

A hely jellegéhez igazodva — hűen a régi piaci hagyományokhoz — a különböző belsőségek számítanak a csarnok-bisztró és -étterem specialitásának. Az önkiszolgáló résznél 17,30-ba kerül a pacalpörkölt és 18 forintba a szalon tüdő (azaz a pájsli) zsemlegombóccal. Az étteremben 25 forint a velőrózsa rántva tartármártással. A zónaadagok jóval olcsóbbak.

Bár az épületet többször felújították, foltozták, az elmúlt több mint negyven évben alaposan eljárt felette az idő. Technológiában nem tudott lépést tartani és a vásárlóközönség elvárásainak sem igazán tudott már megfelelni. Szóval most búcsúzunk.


Galéria I.

Galéria II.

Búcsúebéd

Július 8-ától pedig itt várják a vevőket az árusok, akik leginkább a logisztikai problémák és a vásárlók parkolási lehetőségei miatt aggódnak.


Tetszett, amit olvastál?
Kérsz még mecseki müzlit?

Semmi felesleges szénhidrát, semmi szemét.
Minden csütörtök reggelre összegyűjtöm, amit Pécsről tudnod kell és tudni érdemes a héten. Iratkozz fel, próbáld ki a hírlevelet!