Kirgizisztán volt a viszonyítási alap – Ilyennek látta a választási megfigyelők megfigyelője április 3-át
Bár nem voltak egyenlőek a feltételek a választás technikailag rendben zajlott az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) és az EBESZ Parlamenti Közgyűlése (EBESZ PA) közös megfigyelő missziója által még hétfőn közzétett jelentés szerint. Jogszabályi hiányosságokra, nem azonos médiaviszonyokra, sérülő szavazategyenlőségre, nyomásgyakorlásra, szavazatvásárlásra, megfélemlítésre, konstruktív viták hiányára, állami erőforrásokkal való visszaélésre hívták fel a figyelmet. Kíváncsi voltam, hogy hogyan látta a megfigyelők munkáját egy magyar kísérőjük, így Mester Zoltánt, az Emberség Erejével Alapítvány (EEA) kommunikációs vezetőjét kérdeztem.
Miért jelentkeztél segítőnek a megfigyelőkhöz?
Egyrészt volt bennem kötelességtudat, mert mi is a teljeskörű EBESZ missziót kérő civilszervezetek között voltunk. Amire korábban európai uniós országok közül csak Bulgária esetében volt példa. Másrészt nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan zajlik egy ilyen megfigyelés. Ráadásul, így olyasmibe is bele lehet látni, amibe szavazatszámlálóként például nem. És egy kicsit nagyobb vállalás is, összesen 4 nap. Az EEA-tól ráadásul idén majdnem mindenki elment szavazatokat számolni, 2018-ban csak én. Ráadásul olyan városi kört kaptam volna, amire könnyebb volt mást találni, így inkább a megfigyelők segítését vállaltam.
Ormánságtól Sásdig jártuk a megyét, mindenhol legalább fél órát töltöttünk. A jelentést teljesen helytállónak érzem, a technikai lebonyolítás valóban precíz volt, nem voltak nagyon kirívó szabálytalanságok. Voltak csalásra (például buszoztatásra) utaló nyomok, de nem tapasztaltuk meg. Az igazi csalás szerintem nem az urnáknál történik. Általában nyitottak voltak a szavazatszámláló bizottságok, és ezzel kapcsolatban pozitív tapasztalat volt ez a külföldieknek. Volt olyan megfigyelő is, aki nem csak a technikai lebonyolítást dicsérte, de az utakat, a falvakat is. Aztán kiderült persze, hogy például Kirgizisztán, Tadzsikisztán volt a viszonyítási alap. A parlamenti választással kapcsolatban nem is igazán tudtak komoly következtetéseket levonni és arra is kényesen ügyeltek, hogy a megfigyeléseikben ne legyen szubjektivitás. Amit egyáltalán nem értettek, az a népszavazás. Leginkább azt nem értették, hogy állami plakátok, hogyan hordozhatnak ennyire pártpolitikai üzenetet. És persze azt, hogy ezek a kérdések hogyan juthattak el egyáltalán egy népszavazásig.
A cikk eredetileg ebben a hírlevélben jelent meg:
Ervin Gűth
