„Mintha a magyarok egymást kevésbé kedvelnék, mint a külföldieket” – Pécsen tanuló nemzetközi hallgatók meséltek az élményeikről
A saját hazájukban élő és dolgozó magyaroknak gyakran nehéz elképzelni egy olyan életet, ahol nem kommunikálhatnak gördülékenyen a környezetükben lévőkkel. Nem is gondolnak arra, hogy egymás megértése mennyivel könnyíti meg az életüket nap mint nap. Külföldi magyarként mi viszont jobban bele tudjuk élni magunkat ebbe a sokak számára idegen helyzetbe. Ezen indíttatásból kiindulva, úgy döntöttünk, hogy felkeresünk hat külföldről érkezett diákot, akik velünk együtt tanulnak a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Arra kértük őket, hogy osszák meg történeteiket azokról a nehézségekről, amelyeket Magyarországon tapasztaltak, mióta megkezdték a tanulmányaikat. Szabó Dorka és Tankó Viktória összeállítása.
Interjúinkhoz olyan hallgatókat kerestünk, akik életükben először csak az országba lépés után hallották a magyar nyelvet. Célunk az volt, hogy azoknak a történeteit hallgassuk meg, akik friss szemmel néznek az itteni kultúrára. Ennek eredményeként négy Ázsiából és két Európából származó diákkal beszélgettünk, és mindenkivel ugyanazokat a témákat érintettük.
Magyarországon eltöltött idő
Egy egyszerű kérdéssel indítottunk, hogy megtudjuk, mióta élnek itt az interjúalanyok. Bár közülük mindenki a bölcsészkaron tanul, a különböző szakok diákjai között is vannak különbségek, amiket figyelembe vehetünk. A hatból öt diák már két éve az egyetemi polgárság része, kakukktojásunk pedig hat hónapja van velünk, bár neki sem volt különösebben nehéz beilleszkednie.
„Mennyi idő lehetett hozzászokni, talán egy hónap? A negyedikre szinte természetes volt.”
- Egy diák Angliából
Kommunikációs nehézségek
Nem meglepő, hogy az ismeretlen ország ismeretlen nyelvét nem beszélő külföldi diák életét érdekesebbé teszik a helyi lakosok. Persze a legtöbb idejüket az egyetem és a kollégium falai között töltik, ahol elmondásuk szerint a többség gond nélkül kommunikál velük angolul. A biztonságos közeg elhagyása után azonban jön az igazi kihívás. Többen is kiemelték az idősebb magyarok beszélgetési szenvedélyét és nyitottságát. Akár a buszmegállóban, akár a boltban, gyakran megesik velük, hogy egy nyugdíjas kérdez valamit tőlük, amire sajnos nem tudnak válaszolni. Ilyen helyzetekben szokták a Google Translate alkalmazást használni, bár erre nem mindenki reagál a legjobban. Sok idős inkább máshoz fordul segítségért, mert nem mindig értik, mit szeretnének tőlük a diákok.
„Valahogy akárhányszor előveszem a telefonom és bekapcsolom a mikrofont, hirtelen abbahagyják a beszélgetést.”
- Egy diák Vietnámból
Hétköznapi félreértések
Bár a legtöbben eddig szerencsésen elkerülték az ilyen helyzeteket, egyik alanyunkat párszor megállították boltokban azzal a feltételezéssel, hogy ott dolgozik. Az ilyen szituációkban hiába vagyunk segítőkészek, a közös nyelvtudás hiányában sajnos nem sok mindent lehet tenni.
Ráadásul gyakran önmagában a nyelv megértése sem elég, mivel az akcentusokat is figyelembe kell venni a szóbeli megnyilvánulásoknál. Egyetlen brit alanyunknak párszor már problémája adódott amiatt, hogy az átlagember egy amerikai akcentusra számít egy angol anyanyelvűtől, így sokszor kell megismételnie, amit mondott. Emiatt egyszer a főbérlőjével is félreértése alakult ki, amit végül üzenetváltással sikerült megoldaniuk.
„A legtöbb embernek amerikai akcentusa van, ezért amikor beszélünk nem igazán erre számítanak.”
- Egy diák Angliából
Kulturális furcsaságok
Egy igazán érdekes választ is kaptunk erre a kérdésre. Előzetesen azt gondoltuk, hogy valamilyen különleges, a megérkezésükkor tapasztalt, és a mindennapjaikat meghatározó változásról fognak beszámolni, amelyről megrökönyödve mesélnek majd nekünk. Meglepetésünkre viszont egy nagyon is gyakori, és a magyaroknak egyáltalán nem szokatlan viselkedésformán lepődtek meg, főleg az Ázsiából származó diákok. Ez a publikus helyen történő orrfújás, ami elmondásuk szerint náluk privát, és másoktól elzárva történik.
„Mi ilyenhez át szoktunk menni egy másik szobába.”
- Egy diák Katarból
További meglepő élmények
Bár tapasztalataink alapján inkább a németekre szokták használni a „bámulós” kifejezést, fiatal interjúalanyaink szerint Magyarországon is előfordult már, hogy az utcán hosszabban és nagy érdeklődéssel figyelték őket. Szerencsére ez csak minimálisan volt kellemetlen, és ettől függetlenül eddig mindenki kedvesen viselkedett velük, ami nem feltétlen mondható el arról, ahogy a saját honfitársaikhoz viszonyulnak.
„Kicsit olyan érzés, mintha a magyarok egymást kevésbé kedvelnék, mint a külföldieket.”
- Egy diák Vietnámból
Amit szintén többen említettek, az a város meglepő üressége. Úgy tűnik, hazánk egyedi az üzletek nyitvatartási idejét tekintve, mivel sokan meglepődtek a korai, délután ötkor történő boltzárásokon. Mongóliában például még a kávézók is nyitva vannak este 11-ig.
„Délután öt után senkit nem lehet látni az utcákon, hacsak nem vagy Budapesten.”
- Egy diák Mongóliából
Tanácsok leendő külföldi diákok számára
Úgy tűnik, abban mindenki egyetértett, hogy a magyar nyelv elsajátítása ajánlatos az ide utazóknak. Ha a komolyabb nyelvtudás nem is elvárás, pár alapmondat megtanulását mindenképp hasznosnak vélték. Ez igazán nagy segítség az olyan helyzetekben, amikor a beszélgetőpartner nem tud angolul. Továbbá tapasztalatuk szerint a magyarok általában nagyon örülnek, ha úgy érzik, hogy próbálnak kapcsolódni a kultúrájukhoz.
Amennyiben a nyelvet nem sikerül semennyire sem megtanulni, mert esetleg valakinek nincs rá ideje, egy jó magyar nyelven beszélő barát becserkészése is megfelelő opció. Hiszen egy jó ismerős mindig segít, ha tud!
Összességében a megkérdezett, Magyarországot frissen felfedező diákok pozitív véleménnyel vannak hazánkról, és bár több mindenhez hozzá kell szokniuk, megéri vállalni a kihívásokat. Ugyanis nemcsak egy diplomával, hanem mellette élményekkel, és rengeteg tapasztalattal is gazdagodhatnak, amit későbbi életükben is hasznosítani tudnak.
Szerzők: Szabó Dorka és Tankó Viktória
