A katasztrófát elhárították, de a pécsi belváros pincerendszere ma sincs teljesen kihasználva
A pécsi földalatti világ kialakulása az őskori bányászattal és római sírkamrákkal indult, a terjeszkedés aranykora a 19. század volt. Nagyjából 50 kilométeren át húzódik a város alatt az 1300 pincéből álló rendszer, ami évtizedeken át jelentett fenyegetést.
„Nem holmi idegenforgalmi látványosság végett nyitottuk egybe ezeket a pincéket – magyarázza Pálmai elvtárs, miközben a Baranya bisztró pincelejáratán át a földdel, betontéglákkal és tartógerendákkal megrakott csillék és bányászlámpák sejtelmes világába érünk.” A részlet a Népszabadság 1968. december 28-án közölt riportjából származik, amiben a szerző arra kereste a választ, hogy hogyan fogják az illetékesek a pécsi belvárosi utcákat, házakat veszélyeztető, akkor még ismeretlen kiterjedésű pincerendszert biztonságossá tenni.
A probléma egyáltalán nem volt újkeletű, a helyi újságok már fél évszázaddal korábban, az 1920-as évek közepén is sokat írtak pincebeszakadásokról, kárelhárítási feladatokról. Azonban az 1960-as évek végére, a megnövekedett belvárosi járműforgalom és a heves esőzések idején a Mecsekről lezúduló víztömegek miatt rendszeresek lettek a katasztrófahelyzetek.
Kisebb incidensek még ma is előfordulhatnak, de a legtöbb problémát átfogó kezeléssel a szakemberek az 1990-es évek közepére szinte teljesen megoldották. A nagyjából 50 km hosszú, 1300 pincéből álló rendszert felmérték, ahol lehetett, ott megerősítették, egyes részeit megszüntették. Több olyan nagyméretű, föld alatti tér is van városban, ami kihasználatlan, míg másoknak teljesen új funkciója lett. Akad olyan is, amelyik most is az eredeti funkcióját tölti be, csak kisebb kapacitással.
„Akkoriban teljesen felmértük a belváros alatt húzódó pincéket. A város erőforrásain a megoldás túlmutatott, a katasztrófahelyzet miatt létrehozott Tárcaközi Koordinációs Bizottság tette lehetővé az átfogó rendezést” – mondta a Telexnek Kaszás Ferenc geotechnikus és geológus, aki szakértőként vett részt a pécsi pincerendszerrel kapcsolatos munkákban. Azóta több írása, tanulmánya is megjelent a témában, előadásokat, vezetéseket tartott a munkálatokról, azok technológiai hátteréről és a pécsi pincerendszer történelmi kontextusáról.
A pécsi földalatti világ kialakulása az őskori bányászattal és római sírkamrákkal indult, a boltozatos pincék a középkortól terjedtek el. A terjeszkedés aranykora a 19. század volt: a homokba vájt vagy fúrt üregek kettős célt szolgáltak, hiszen egyszerre biztosítottak építési homokot a városi házakhoz és ideális, állandó hőmérsékletű tárolóhelyet a bornak. Így gyakran a telekhatárokon is túlnyúló, egymásba fúródó járatok jöttek létre, nem is beszélve az adóelkerülés céljából létrehozott titkos részekről.
