„Lehet jobb a világ, ha hajlandó vagy tenni érte” – civil-egyetemi együttműködések a közös haladás reményében

Ez a mondat pontosan összefoglalja a civil szféra jelenlegi helyzetét hazánkban: a finanszírozás problémás, az állami források pedig gyakorlatilag elérhetetlenek a politikai megbélyegzés miatt. A civil lét azonban egyáltalán nem tűnt el Magyarországon, csak más kiutakat keres a gödörből. Ezek kapcsán beszélgettünk az Emberség Erejével Alapítvány, az Amnesty International Magyarország, és a Fogd A Kezem Alapítvány képviselőivel. 

Mi áll a háttérben? Erőforráshiányok 

Ha valahol fokozottan látványosan tapasztalható hazánkban a civil szféra háttérbe kényszerítése, az a vidék. A civil szerveződések az elmúlt években alapvetően két részre szakadtak: a klasszikus, önkéntes alapon működő kisebb, illetve a több embert foglalkoztató, állami normatívához alkalmazkodni igyekvő szervezetekre. Az anyagi forrásokhoz való hozzáférés ironikus módon gyakran politikai okok miatt nehézkes. Erre példa a Norvég Alap-konfliktus, amely egy évekig húzódó ügy volt itthon. Magyarország egyedüli országként maradt ki az alap által támogatni kívánt országok közül, ami óriási érvágást jelentett a független hazai civil szerveződések számára. A források újranyitása ugyanakkor szimbolikus: jelzi, hogy a szektor még (!) megvan.

Az anyagi támogatásokhoz való hozzáférés okozta kettészakadás alapján a szférán belül meggyengült az a réteg, amely hosszútávon stabil fizetést és szakmai perspektívát tudna kínálni a dolgozóknak. Enélkül viszont a civil munka a beleölt tetemes mennyiségű idő és energia ellenére is sok esetben másodállássá, szabadidős tevékenységgé volt kénytelen visszaszorulni. A hiány tehát nem csak anyagi téren, hanem a humán erőforrások dimenzióját tekintve is egyre égetőbb problémát jelent a civil szervezetek számára, még az olyan vidéki nagyvárosokban is, mint Pécs. A független magyar civil közeg egyik legégetőbb kérdése éppen az, hogy lesz-e, aki csinálja, és még inkább, aki folytatja. Új emberek nélkül ugyanis ez a szektor is elöregedhet és kifáradhat. 

Igények találkozása

Noha a szervezeteket eltérő mértékben érinti az anyagi és humánerőforrások hiánya, a maguk módján igyekeznek megbirkózni helyzetükkel. Ezt példázza az a jelenség, hogy az utóbbi időben a szervezetek célcsoportjai a fiatalok lettek. 

„A 2010-es évek elején-közepén apolitikusak voltak a fiatalok. Nagyon. Eltolták maguktól, hogy állampolgári cselekedetekben részt vegyenek, de ez a trend pedig megváltozott. És semmivel sem kevésbé vagy jobban vannak benn ezekben a dolgokban, mint az előző generációk”

– fejtette ki Nyirati András, az Emberség Erejével elnöke arról, mi a változás fő oka. A kérdésről Rimai Dávid, az Amnesty International Magyarország pécsi regionális képviselője is hasonlóan nyilatkozott: „az elején azt gondoltam, hogy ők is csak szeretnének úgy ott lenni a programjainkon, hogy egy kicsit jobban belelátnak, többet tudnak róluk, de kiderült, hogy ez sok esetben nem elég, feladatokat szeretnének kapni.”

Nagy Gábor, a Fogd A Kezem Alapítvány projektvezetője és önkéntes-koordinátora szerint a fiatal generációk „nyitottak, kíváncsiak, kapcsolatokat keresnek, tanulni és fejlődni szeretnének, és látják értelmét az együtt töltött időnek. Másként ezt nem is lehet. Nem világmegváltó szándékkal érkeznek, sokkal inkább a felelős tenni akarásuk a jellemző”, és ez az a kulcsmozzanat, ami változást jelent a korábbi évek tapasztalataihoz képest. 

Ha van egy, a fiatalabbakat közvetlenül érintő, számukra fontos ügy, például az oktatás válsága, a klímaválság, vagy egyéb társadalmi problémák, egyre inkább keresik a cselekvési lehetőségeket. Erre az igényre a civil szféra képes választ nyújtani, épp ez jelenti a szektor egyik fő erősségét. Ilyen szempontból is lehetnek hasznosak a civil szféra és az egyetemek közti együttműködések, hiszen ezek mára gyakorlatilag az utolsó olyan terek, amelyekben a fiatalok kockázat nélkül kipróbálhatják magukat közösségi szerepekben. „Fontos számunkra, hogy élő, személyes kapcsolatot tartsunk fenn az egyetemmel, hiszen a jövő kollégái is itt képződnek” – osztotta meg Magda Fruzsina, a Fogd a Kezem Alapítvány együttműködő partnere. 

Azonban akad még egy porszem a gépezetben: az egyetemi modellváltás miatt a független civil szervezetek komoly nehézségekkel néznek szembe, ha intézményi szintre szeretnék emelni az együttműködést. „Korábban az egyik kar dékánjával az együttműködési megállapodás tervezetének véleményezéséig minden gond nélkül eljutottunk, aztán indoklás nélkül megszakadt a folyamat. Ilyen esetekben azért jogosan felmerül, hogy a civilek ellen folytatott rágalomhadjárat hatásai húzódnak a háttérben. A vállalkozó szellemű, nyitott oktatókat és tanszékeket nem akadályozzák az együttműködésben, gyakorlati helyként is számítanak a civilekre, de egy <sorosista> szervezettel nem fog egy alapítványi fenntartású egyetem átfogó megállapodást kötni” – mondja Nyirati.

A jelenlét minimalizálódása miatt a fiatalok nagy része alapvetően kevés információval rendelkezik a civil szféráról és annak működéséről, ami szükségképpen jelenti egyúttal azt is, hogy nehezen tudnak érdemben kapcsolódni hozzá. Ezért lenne fontos, hogy az egyetemi-civil kapcsolatok útjából elháruljanak a meglévő akadályok és fejlődni tudjanak.

„Nagy nehézség megszólítani ezt a korosztályt, különösen akkor, ha nincs mellette iskolai kötelezettség, vagy akár érintettségből adódó erős személyes indíttatás”

– mesélte Rimai Dávid, aki szerint noha vannak tudatos fiatalok, egyre kevesebb ilyen korú gyakornokot foglalkoztatnak, mert az igazán érdeklődők jellemzően idősebb életkorban kezdenek el a bevonódni a munkájukba, már csak azért is, mert korábban nem rendelkeznek még elég információval az általuk kínált lehetőségekről.  

Mindez viszont még nem azt jelenti, hogy a két félnek, vagyis a civileknek és a hallgatóknak semmifajta kapcsolatuk nincsen egymással, csupán azt, hogy ezek a kapcsolódások jellemzően nem intézményesített formában, hanem alacsonyabb szinteken jönnek létre. Különösen sokat segítenek azok a személyes bemutatkozó alkalmak, mikor a szervezet bejuthat egy órára, és mesélhet magáról a hallgatóknak. „Azért jók ezek, mert a hallgatók így megismerhetik, mivel foglalkozunk, mit lehet nálunk csinálni” – Rimai szerint. Egy-egy ilyen találkozás és együttműködés rádöbbentheti őket arra, hogy a közélet és a közéleti tudatosság nem csupán politika, valamint, hogy az önkéntes munka nem mindig csak szemétszedés lehet, és olyan gyakorlati tapasztalatot szerezhetnek, mely a jövőben az élet számos területén a hasznukra válik. 

A pécsi példa 

Az általunk megkérdezett szervezetek mindegyike bekapcsolódik az egyetem és a hallgatók életébe: programokat szerveznek, előadásokat és projekteket tartanak, gyakornoki lehetőségeket kínálnak. „Annak érdekében, hogy a hallgatók valódi, tapasztalaton alapuló tudást szerezhessenek, lehetőségeinkhez mérten igyekszünk minden szinten támogatni őket. Intézményünk gyakorlati helyként és szakmai látogatások fogadóhelyeként is nyitott az együttműködésre, és folyamatosan keressük az új kapcsolódási pontokat, így vendégként is részt szoktunk venni az órákon” – meséli Magda Fruzsina. 

Az Emberség Erejével Alapítvány saját programjain kívül szinte megkerülhetetlen szereplő a pécsi együttműködések létrejöttében, hiszen néhány kurzus esetében összekötő kapocsként is funkcionál az egyetem és más civil szervezetek között. Az effajta kollaboráció például nagy hatással volt arra, hogy az Amnesty is elindíthassa projektjeit az egyetemen. Noha egyre több új együttműködés jön létre, és némelyek kifejezetten tartósnak bizonyulnak (van, amely már 10 éve fut), fontos hangsúlyozni, hogy legtöbb esetben a már egy bizonyos társadalmi érzékenységgel rendelkező szakirányt képviselő tanszékekkel köttetnek. 

Az imént vázolt gyakornoki programok és együttműködések – mivel kölcsönös igényeken alapulnak –, kölcsönös előnyökkel járnak a résztvevő felek számára. A hallgatóknak a legfőbb hozadékot elsősorban az a fajta gyakorlati tapasztalatszerzés és készségfejlesztés jelenti, amely akár a civil szférán kívül is hasznukra válhat. Ide sorolhatók az olyan területek, mint például eseményszervezés és -lebonyolítás, toborzás, adminisztratív és/vagy kommunikációs feladatok. Emellett az Amnesty petíciógyűjtéseket, az Emberség Erejével pedig játékos, emberi jogi foglalkozásokat szervez gyerekek számára. A Fogd A Kezem Alapítvány esetében szociális munkához kötődő feladatok ellátásában vehetik ki a részüket az önkéntes- vagy gyakornoki pozícióba lépő diákok. Más szóval, a civil szférához csatlakozó egyetemisták élő, tapasztalati tudást szereznek, amelyet egyetemi keretek között nehéz átadni, és amit nem lehet tankönyvből megtanulni. 

A feladatokat a legtöbb szervezetnél jellemzően a hallgatók egyéni preferenciái és időbeosztása alapján osztják ki. „Nyitottak vagyunk arra, hogy a hallgatók erősségeire és érdeklődésére építsünk, így a feladatok köre rugalmasan alakítható – a lehetőségeknek csak a szakmai keretek szabnak határt” (N.G.) Azonban fontos hangsúlyozni, hogy figyelembe veszik a hallgatók kompetenciáit is. Az Amnesty esetében például a petíciókat olyan emberre bízzák, aki el tudja mondani annak tartalmát és jelentőségét. Ehhez persze már biztosabb háttértudás szükséges, amit főleg képzésekkel igyekeznek átadni a gyakornokoknak. Ezek egyrészt Pécsett, másrészt más belföldi városokban, jellemzően Budapesten kerülnek megrendezésre, de külföldi student exchange alkalmakat is kínálnak, amik a tudásanyag mellett egyszerre adnak élményeket is, mely fontos behúzó és megtartó erő lehet. Rimai Dávid úgy látja: „Nem vesszük túl szigorúan a kereteket, de jellemző, hogy a hallgatók túlteljesítik a feladatokat és az órákat... Ha többet tudnak rólunk, akkor nagyobb eséllyel tetszik meg nekik ez az egész.” Nagy Gábor szerint az együttműködések „a siker fogalmát is újraértelmezik” – érzelmi alapon válnak értékes emlékké. Ez pedig „gyakran vezet későbbi önkéntességhez, civil elköteleződéshez, tudatosabb állampolgári szerephez.”

Együttműködéstől az elköteleződésig

Az együttműködések sikerét sok tényező mentén értékelhetjük, ám ezek közül kiemelkedik az, ha a közös projektek (szakmai gyakorlat vagy önkéntesség) lezárását követően sem szakad meg a kapcsolat a szervezet és a hallgatók között. Ezt az általunk megkérdezett szervezetek a saját példáikkal illusztrálták. Az Emberség Erejével Alapítványnál jelenleg is dolgozik egy főként hallgatókból álló játékmester önkéntes csapat, emellett gyakornoki pozícióban is szívesen látják viszont az egykor velük kapcsolatba került egyetemistákat. A Fogd A Kezem Alapítvány esetében többször előfordult, hogy egykori önkéntesek szakdolgozati vagy kutatási témájuk kapcsán tértek vissza hozzájuk, míg mások munkatársként vagy partnerként folytatták az együttműködést. A tapasztalatok szerint, ha a diákok a társadalmi érzékenyítés révén megtalálják „személyes ügyüket”, vagy kialakul bennük egy belső elhivatottság, annak hosszú távon is érzékelhető hatása van gondolkodásmódjukra. „A szakmai fejlődés és a személyes elköteleződés gyakran kéz a kézben jár: a hallgatók nemcsak tanulni szeretnének, hanem valódi kapcsolódást keresnek, és értelmes, társadalmilag hasznos tevékenységben akarnak részt venni. Ez a belső motiváció az, ami hosszabb távon is megtartó erővé válik számukra és számunkra egyaránt” – mondja Magda Fruzsina.

A későbbi együttműködés egy formája lehet az önkéntesként, akitivistaként való tevékenykedés, de emellett manapság már a fizetett státuszokra, és civilként való elhelyezkedésre is egyre több precedenst látni. Az Amnesty például pár hónapja vezette be a fizetett gyakornoki státuszt egyetemisták számára. A jelenség egyszerre szomorú és ad okot bizakodásra: egyrészről mutatja, hogy egy viszonylag aktív civil élettel rendelkező városban is gyerekcipőben járnak csak az ilyen lehetőségek, másrészről viszont biztató lehet a jövőre nézve, hogy felrajzolhatja a civil szervezeteket a fiatalok pályaválasztási térképére. 

A civil szervezetek a munkaerő szerzésén túl más módokon is merítenek az együttműködésekből.  Önmagában az, hogy fiatalokkal dolgoznak, Magda Fruzsina szerin sokféle előnnyel jár: „friss szemléletet, új nézőpontokat és kreatív megoldásokat hoznak magukkal, amelyek gyakran kizökkentenek bennünket a megszokott működési keretekből. A Z generációra jellemző nyitottság, digitális magabiztosság és problémamegközelítés sok esetben új utakat mutat meg számunkra, különösen a kommunikáció, a közösségépítés és a projektalapú gondolkodás területén.” A hallgatók, bár diplomával, képesítéssel még nem rendelkeznek, számos feladatban tudják kamatoztatni az egyetemen szerzett tudásukat. Emellett a tény, hogy külső szemlélőként kapcsolódnak be a civil szféra munkájába, folyamatos reflexióra készteti a szervezeteket és hozzájárul működésük rugalmasabbá válásához.

Ha pedig nem is helyezkednek el a szférán belül, élménybeszámolóik fontos szerepet játszhatnak a leendő gyakornokok szemszögéből, akik ezáltal elsőkézből informálódhatnak. „A világ legjobb reklámja szájról szájra terjed, annál jobbat még nem talált ki sem algoritmus, sem social media”– mondja Rimai. A tényleges tapasztalatok és élmények engedte mélyebb belelátás, valamint az erre való igény is azt az emberközpontúságot hangsúlyozza, amelyről az egész civilség is szól. Az együttműködések erősítik a diákok társadalmi felelősségtudatát, az empátiájukat, a kommunikációjukat és az önreflexiójukat, vagyis azt a társadalmi tudatosságot, melyért a civil szféra nap mint nap tevékenykedik. Nagy Gábor úgy gondolja, a PTE BTK diákjai számára „tartós szemléletformáló hatással járhat” az alapítvánnyal való közös munka, amely által „a hallgatók megtapasztalják, hogy egy civil szervezet működése valódi hatással van életekre, az egyéni jelenlét számít, a társadalmi változás ’kis lépésekből’ áll össze.” 

Az Amnesty képzésein a hallgatók gyakran csodálkoznak rá arra, hogy a szervezet teret ad olyan témák megvitatására, amik társadalmi problémákat járnak körbe. „Aztán, ha kellően felpaprikázódnak, mennek és csinálnak valamit, így működik a tudatos állampolgárság. Persze ennek is vannak különböző szintjei, amiket ki-ki a maga komfortzónájához igazodva gyakorolhat, például egy szavazáson való részvétel, vagy annak megtanulása, hogyan lehet petíciót készíteni, hatni az emberekre, esetleg döntéshozókra. A célunk, hogy minél többen legyenek tisztában azzal, hogy joguk van kiállni, joguk van tájékozódni, ha valami nem tetszik, és joguk van a véleményük megformálásához és annak artikulálásához” – vallja Rimai.

Az együttműködések tehát mindkét fél számára nagy jelentőséggel bírnak. Hogy miért fontos mindezt láthatóvá tenni, a legérzékletesebben Nyirati András foglalta össze: „Igenis irányíthatjuk a sorsunkat és tehetünk a változásért. Lehet jobb a világ – ha elvontan akarok fogalmazni –, ha hajlandó vagy tenni érte. Az pedig egyedül nem megy, nem a magányos hősök hozzák a változást, hanem a közösségek.”

Szerző: Jáger Luca, Simon Mihály, Szabó Fanni

A cikk a PTE hallgatóinak szóló „Szabad sajtó – inkluzív város” program keretében készült, a Médianegyed Egyesület és a Mecsek Müzli szervezésében, a Holland Királyság budapesti nagykövetségének támogatásával.