Azt éreztem, hogy a betegségfeldolgozás folyamatát is fotóznom kell - Kölcsey-Gyurkó Sára fotóművésszel beszélgettünk
Kölcsey-Gyurkó Sára pécsi dokumentarista fotóst 2022 novemberében diagnosztizálták áttétes mellrákkal. A gyógyulásának folyamatáról készült Én 2.0 című sorozat szerepel az október 22-én megnyílt Kockázatok és mellékhatások című tárlat alkotásai között, ahol öt mellrákkal küzdő női alkotó lelki folyamataiba nyerhetünk betekintést. A megnyitó előtt kérdeztük a pécsi fotóst szakmai életútjáról és a kiállítás létrejöttéről. Kapás Réka interjúja.
Hogyan lett fotós?
Az életutam nem egy tipikus fotós életútja. Angoltanárnak tanultam az egyetemen, aztán beszippantott a családos élet, mert fiatalon lettem anya. A negyedik gyerekem születése után kezdett kiforrni bennem, hogy jó lenne valamit csinálni, ami segítene kifelé nyitni, az akkori beszűkült állapotból. Mindig volt egy kreatív énem, nagyon szeretek például énekelni, így pár évig énekeltem kórusban, zenekarban, valamint a férjemmel közösen volt egy gyerekruha márkánk is, amihez be kellett fotózni a kollekciókat. Aztán a gyerekeink születését követően róluk is szerettem képeket készíteni, és végül így nőtte ki magát az, hogy a férjem unszolására elkezdtem fotózni. Elég hamar megtaláltam azt a műfajt, ami testhezálló volt, vagyis a dokumentarista családfotózást. Elkezdtem esküvőket is fotózni, ahol szintén kialakult egy sajátos stílusom, amiért direkt engem választottak. Emellett lettek saját projektjeim is, amik mélyebben tárták fel azokat a témákat, amik érdekeltek. Közben háromszor nyertem díjat a Magyar Sajtófotó Pályázaton. Amikor azt kezdtem érezni negyvenéves korom körül, hogy van egy biztos egzisztenciám, azt csinálok, amit szeretek és élvezek, akkor váratlanul jött a betegség.
Miért pont a dokumentarista fotózást választotta?
