Kiskakas
A szigetvári Kiskakas májusi újranyitásakor már ígéretesnek tűnt, a héten pedig végre volt alkalmam (lásd Vári-per) a kipróbálására. Na, de a legjobb, hogy egyáltalán nem kellett csalódni a mozsgói–dél-tiroli borász, Andreas Ebner által üzemeltetett helyben. Akinek nem ez az első kalandja az éttermek világában, de az évekkel ezelőtti, pécsi, Kossuth téri és kérészéletű kísérletet ez már most bőven felülmúlja.
A Kiskakast nem csak felújították, hanem – helyi viszonylatban – komoly rendezvényhelyszínné bővítették. És mindent alaposan átgondoltak. Ráadásul a technológiát még egy elég jónak tűnő pizzakemencével is megfejelték. Elsőre mégsem a pizzát akartam kipróbálni, nem is ment volna, mert csak délután van, én meg ebédidőben jártam ott, hanem az izgalmasabb ételeket kerestem az étlapon. Ami tényleg minimum izgalmas, mert mégiscsak a magyaros–olaszos–alpesi ételek kombójából áll össze. És összeáll.
A rendelésem előtt érkező tányérok látványa kicsit elbizonytalanított, mivel a hatalmas adag általában nem egyenesen arányos a minőséggel. De, ez nem egy fine dining étterem, meg is akar élni az üzemeltető, szóval ebben is igazodni kell a valós fogyasztói igényekhez. Az meg tényszerűen ez.
A déli menüztetés ellenére az étlapról rendelt pörkölt (3400 Ft – kiemelt képen) nagyjából 15 percen belül érkezett. Kevesen voltak, de remélem, több vendég esetén is tudnak hasonló szintidőt, mert ezután nem volt gond – szinte – semmivel.
A tányéron comb, hát, tarajok és herék tarhonyával. Ezekért a házias ízekért, kiváló állagokért és minőségi fűszerpaprikával készített szaftért bizony érdemes volt ellátogatni ide. És persze külön megsüvegelendő, hogy egy ilyen megosztó ételt (helló kakastöke!), ilyen színvonalon bevállalnak. Azt pedig mondani sem kellene, de sajnos nem ez mindenhol az alap, hogy a tejfölös uborkasaláta (900 Ft) láthatóan, érezhetően frissen készült, és az ízesítése is egyensúlyban volt.
Utólag azt kell mondjam, hogy az adag nem is volt óriási: nem vagyok nagyétkű, de simán el tudtam fogyasztani az egészet. Ezen felbuzdulva viszont a saját alapanyagból készült tiroli almás rétes kikérése hiba volt, mivel ez tényleg annyira gigantikus és laktató, hogy akár egy könnyebb levessel párosítva már tisztességes menüt adhat ki. Az íze pedig – a szósszal együtt – zseniális.
A végére sajnos csak lett egy tüske: a kávén nagyon javítani kellene, mert egyáltalán nem hozza azt a színvonalat, amit egyébként tapasztaltam. A kedvemet azért nem vette el, biztos, hogy nem most jártam itt utoljára. És remélem, nem kell novemberig várnom, hogy kipróbálhassam a pizzát is.
Kiskakas (Szigetvár, Rákóczi utca 30.) K–Szo: 11.00–22.00
A cikk eredetileg ebben a hírlevélben jelent meg:
Ervin Gűth
Tetszik, amit olvasol? Próbáld ki a hírlevelet, amiben minden csütörtök reggelre összegyűjtöm, amit Pécsről tudnod kell és tudni érdemes a héten!
